2019. július 17., szerda

A regényről

"1. A kis herceg nem volt földi lény. Egy távoli kisbolygón lakott sokáig, előbb veszedelmes madárkenyérfa-hajtások és ártatlan, egynapos virágok társaságában, aztán egy szál fiatal és hiú rózsáéban. Volt három kis térdig érő vulkánja is. De nem érezte jól magát a saját bolygóján, s vándorútra indult. Előbb a szomszédos kisbolygókra látogatott el, aztán leszállt a Földre, valahova a Szahara szélébe, Észak-Afrikába. Ott kezdett el ismerkedni a földi szokásokkal. Elég furcsának találta őket, ahogy a fenti regényrészletben te is olvashattad. El is tűnt aztán a Földről, méghozzá különös módon: testét hátrahagyta, és csak a lelke szállt el, hogy mégiscsak a maga kisbolygóján, a maga egy szál rózsájának hű gondozójaként folytassa életét.




2. Gondolkoztál-e már rajta, mi adhat értelmet az ember életének? Például ha van kivel-mivel törődnie. Akár egy szál rózsával. Vagy egy megszelídített rókával. Vagy egy baráttal, barátnővel. Vagy nálánál kisebb gyerekekkel, akik persze a saját gyerekei is lehetnek... Akire szüksége van valakinek, és o vállalja ezt a valakit, az mar nem él hiába ezen a világon.



3. De ehhez az kell - erre tanít ez a különös regény -, hogy fontosak legyünk egymásnak. Hogy szelídítsük meg egymást, és már ne csak a szemünkkel lássuk a másikat, hanem a szívünkkel is. Ahogy a kis hercegnek mondta búcsúzóul a barátja, a már megszelídült róka: fessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Forrás: Sulinet Tudásbázis